Kedves Olvasóink!

Szeptember 27-én egy pályaátadó rendezvény volt Diósjenőn, ahova közel félezer ember látogatott el.

A rendezvényen lehetőség volt a polgámester- és képviselő jelöltekkel való beszélgetésre, de alkalom nyílt a jelölteket ismét meghallgatni.

Székely József is elmondta beszédét, amit most Önökkel, Veletek is megosztunk.

Tisztelt Vendégek, kedves Diósjeneiek!

A korábbi rendezvényeken megszólalásomat azzal kezdtem, hogy bemutatkoztam és utána elmondtam, hogy mit és hogyan szeretnénk csinálni. Sokan megdicsértek, és azt mondták, jó volt, csak így tovább. Csak bennem maradt hiányérzet. Vajon tényleg így kell-e ezt csinálni. Így kell-e kampányolni, hiszen még sohasem csináltam, honnan tudnám hát, hogy így-e a jó?
Nem volt mese, neki kellett ülnöm átgondolni, hogy mit is szeretnék önöknek igaziból mondani. Olyat , amiről tudom, amiről elhiszem hogy meg tudom csinálni, mert csak akkor fogom tudni öt éven keresztül csinálni.
Persze be kell mutatkoznom, hogy megismerjenek. Korábban ilyenkor azt mondtam hogy Székely József vagyok, 43 éves katolikus agrármérnök és szeretett feleségemmel és két gyermekemmel tizenkettedik éve élünk itt, Diójenőn, önökkel, veletek. Rájöttem, hogy ez kevés. Hogy miért? Mert az a hiteles ha megkérdezik a szomszédaimat, Karaba Mártit, Wisinger Jánost, vagy éppen a Freistag házaspárt. Kérdezzék meg Bircsák Lacit, vagy Ilon nénit a volt harangozónkat. Kérdezzék meg Győry Csaba atyát, és a katolikus gyülekezet tagjait, és talán kérdezzék meg Gottfried Richárd tiszteletes urat. Kérdezzék meg a volt CivilDió tagokat, vagy bármelyik civil szervezetet, az iskolát, az intézetet, bárkit aki segítségért kopogott nálunk. Vagy uram bocsá kérdezzék meg Poszpisel Ani nénit. Nyilván a felsorolás nem azt jelenti hogy ők mind nekem kampányolnak, Ani nénit meg sem próbálnám arról meggyőzni hogy más is van a világon Tóth Jánoson kívül. De ez nem akadályoz meg abban, hogy tisztán lássam például Poszpisel Ani néni nagyszerű oldalait, azt hogy hittel és meggyőződéssel dolgozik a Karitaszban, hogy fáradtságot nem ismer ha a katolikus gyülekezetről van szó, és főként tisztán látom hogy jó ember a szó szoros értelmében véve, és hogy egyetlen lényeges különbség van közöttünk, ami által ő nem válik a szememben rosszabbá, vagy én jobbá, tehát az a különbség, hogy ő alkalmasnak gondolja Tóth Jánost és a mostani testület nagy részét újabb öt évre, mi pedig nem értünk ezzel egyet. A túlsó oldalon sem gazemberek állnak, mint ahogy itt sem. Derék családanyák és apák, szerető férjek feleségek nagyapák ők is és így tovább. De véleményünk szerint alkalmatlanok arra, hogy további öt évig beléjük helyezzük a bizalmunkat. Mindenki láthatta, igyekeztek ők a maguk módján, de nyolc, vagy néhányuk esetében négy év mérlege azt mutatja, hogy nem hatékonyan. Láthattuk, hogy ha nincs módszeresen felépített jövőkép és végrehajtott program, akkor szétesés és elvándorlás van.
Azzal hogy ezt kimondtam, kimondjuk, nem nőttek patáink vagy szarvak a fejünkön, nincs arra szükség, hogy valaki, rágalmakat mondjon ránk, vagy üvöltöző embert köldjön a Véndióbeli tájékoztatónkra, akinek annyi az egyetlen érve, hogy Laci köszönt-e neki az utcán, és aki a bátorságát egy söröskorsóból kölcsönözte. Válaszolva a magam által feltett kérdésre, hogy jól csináljuk-e a kampányunkat, azt mondom hogy jól. Jól csináljuk hogy nem terjesztünk pletykákat. Jól csináljuk hogy részletes programot hirdettünk. És döbbenetes hiányérzet van bennem hogy nem látom az ellenfél programját. Hogy halljuk azt, mit vállal, és eldönthessük, hogy harmadjára elhisszük-e neki-nekik, hogy ezúttal vajon megcsinálják-e amit igérnek. Nem könnyű dönteni ilyen előzmények után. Nem könnyű dönteni az után hogy látjuk, tudjuk, nyolc éve tapasztaljuk hogy a 2006-ban és 2010-ben nekünk mindannyiunknak tett igéreteknek a töredékét tartották be. Hogy pontosan tudjuk, nem lett megépítve a közösségi ház, pedig megnyert pályázat volt a kezünkben, és kétszer is meg lett mindannyiunknak igérve. Hogy nem lettek buszmegállók pedig kétszer is meg lett igérve.

De most nem arról szeretnék beszélni, hogy mi nem lett beváltva a konkrét igéreteikből. Annyi időnk nincs hogy azt mind felsoroljam.

Inkább azt kérem hogy ha mostanig nem figyeltek akkor mostantól tegyék meg. Mert azt mondom el hogy mit szeretnénk megvalósítani, és azért kérem hogy nagyon figyeljenek, hogy Önök legyenek azok, akik alkalomadtán eszünkbe juttatják, hogy ezt így mondtad, miért nem így csináltad?

Ez az a számonkérés amitől mintha ódzkodnának a most hatalmon lévők, amitől személyes támadásnak élik meg azt a puszta tényt, hogy összefogtunk, jelöltettük magunkat, és nyíltan vállalva elmondjuk, hogy Lacit és magunkat szeretnénk ott látni, mert úgy gondoljuk hogy jobban, őszintébben de mindenképpen nyíltabban, átláthatóbban tudnánk csinálni.
Helyesnek tartom hogy nem ellenkampányt folytatunk, még akkor is ha néhányan ellenkampánynak értékelik azt, ha a tulajdon igéreteik be nem tartásával vagy az elkövetett hibáikkal szembesítjük őket.

A program két részét szeretném kifejteni. Egyrészt a munkahelyteremtést, másrészt a helyi termék létrehozást.
Nem mondok semmilyen meglepőt azzal, hogy 100 évvel ezelőtt, a Diósjenőiek 99 százaléka a földből és az erdőből élt meg. Még harminc éve is igaz volt ez a hatvan százalékukra. Ma pedig néhány család nagyon jól él a Diósjenői földből, néhány másik éldegél, és mindenki más mehet a szemevilágába valahová állást keresni.Ha talál. Ez így nincs jól. Nincs jól hogy az a nagyon kevés föld, ami jelenleg is az Önkormányzat tulajdonában van, nincs megművelve. Jórészt azt sem tudjuk, hogy mi van, mivel lehet gazdálkodni. Ahhoz kevés ez a föld, hogy emberek ezreinek vagy akár százainak adjon megélhetést, de mi rövid távon azzal is megelégednénk ha néhány tíz ember visszatalálna a helyben megteremtett megélhetéshez. Egyrészt van néhány olyan falubeli igatlan is, a tájház kertje, a Dózsa György 81 kertje amelyeket kitakarítunk és megművelünk. Biztos vagyok benne, hogy lesznek további olyan kertek amelyeket a tulajdonosaik felajánlanak megművelésre az önkormányzatnak, ha másért nem, hát azért mert kiírtjuk az ott dúsan növő parlagfüvet.
Kevés földön nem kukoricát vagy búzát hanem zöldséget fogunk első lépcsőben termeszteni. A közmunkás is jobban motiválható, ha azt mondjuk neki, hogy az általa megtermelt javak egy része az övé lehet. Ha azt látja, hogy az iskola vagy a szoci konyhájára jutnak az általa megtermeltek. Ha nem csak az lesz a feladata, hogy tizenkettedszer is lekaszálja az árokpartot. Fóliasátrakat fogunk építeni, hogy a palántaigényt magunknak állítsuk elő, és ehhez kapcsolódóan, szándékunk, hogy a megtermelt palánták egy részét kihelyezzük olyan szükölködőkhöz aki rendelkeznek megművelhető kerttel, és hajlandóak részt venni a programban. Nem gondolok arra hogy mindjárt az elején tömegek fognak sorban állni a lehetőségekért. De ha néhány hangadó a romák közül mellénk áll, ha megnyerjük a roma önkormányzatot az ügyünknek, akkor lassan de biztosan nőni fog a számuk. Elsősorban a nőket fogjuk ezzel a programmal megkeresni, mert el kell ismerni, az asszonyokban sokszor erősebben működik az az ösztön, hogy a családnak enni kell adni. És remélem eljutunk oda, hogy már tartósításra és eladásra is marad a termékből. Nem fogunk vegyszereket használni, hogy az unokánkra is hagyjunk életteret. És hogy az idelátogatók számára is eladható legyen a termék. Idővel létre fogjuk hozni a Bio-s-Jenő termékcsaládot.

Másrészt Vörösharaszton van néhány hektár földje az önkormányzatnak, szétszórtan, nadrágszíjparcellák, köztük egyéb parcellák, millió néven. Korábbi gyűlésen azt mondta egy kedves öreg bácsi hogy de hát az sziszifuszi feladat lenne összeszedni hogy melyik föld kié stb. hogy cserélgetni, tagosítani lehessen. És igaza van, tudom, valóban sziszifuszi a feladat, de ha végre nem állunk neki megcsinálni akkor soha sem lesz megcsinálva. Ezen túlmenően is azon leszünk hogy növeljük az önkormányzat tulajdonában vagy művelésében lévő föld mennyiségét.

Harmadrészt az útjavításokban és útépítésben látunk munkahelyteremtési lehetőséget, ami 3-4 embernek munkát ad. Ezt részletesebben Blaskóné Marika mondja el. Negyedik lehetőségnek a turizmusfejlesztést gondoljuk Ennek vannak direkt és indirekt vonzatai is, Ferenczi Pisti mindjárt elmondja a részleteket.
Olyan vonzóvá tesszük rendezvények stb révén a falut, hogy a szállásadók és a vendéglátók további embereket fognak felvenni.

Már várom, hogy valaki feltegye a kérdést, hogy mindezt miből szándékozzuk megcsinálni. Pénz is kell a mutatványhoz, és pontosan ezt tartottuk szem előtt amikor azt mondtuk hogy az alpolgármesterünk, ha közülünk kerül ki, és a képviselőink ingyen végzik a munkájukat. Legnagyobb megrökönyödésemre pontosan emiatt kaptunk kritikát két hete. Sebaj mi kitartunk, sokadszor is kijelentem, nem veszünk fel díjazást, és ilyen módon nemcsak a képviselői díj, de a közterhei is bennt maradnak a költségvetésben. Legalább 6-7 millió közötti összeg marad meg így éves szinten a költségvetésünkben.
Ezt abban az esetben tudjuk megvalósítani, amennyiben az általunk jelölt polgármester és képviselők többségbe kerülnek a testületben. Hogy ne legyek semmiképpen félremagyarázható leszögezem. Én akkor sem fogok képviselői díjat felvenni, ha csak én kerülnék be a jelöltjeink közül.
A törvény kimondja:
A képviselő-testület a tiszteletdíj mértékét, rendeletben szabályozhatja.
A képviselő-testület a tiszteletdíjat a rendeletében meghatározott esetekben mérsékelheti és megvonhatja.
Tehát amennyiben többségbe kerülünk úgy az első ülésen megalkotjuk azt a rendeletet, amely szerint Diósjenőn az alpolgármester és a képviselők nem részesülnek tiszteletdíjban. Így villámgyorsan ki fog az is derülni, hogy rajtunk kívül akar-e más is ingyen dolgozni a faluért. Továbbmegyek, a bizottsági munkáért sem fogunk díjat fizetni.

Az így megspórolt pénzt a következők szerint tervezzük felhasználni, az első évben.

Az összeg mintegy felét az útjavítási infrastruktúra megteremtésére fogjuk fordítani. A másik feléből elkezdjük az önkormányzati földek telekkönyvi rendezését, tagosítását valamint azon eszközök beszerzését, amit a kertek műveléséhez kívánunk felhasználni. Rotakapa, ásó kapa nagyharang... Fóliasátor, magok, stb.

Tudom hogy hosszasan visszaéltem a türelmükkel, lehet hogy vár a közelben egy-két beépített ordító ember, és nem szeretnék túl sok muníciót szolgáltatni részükre.
Annyit viszont el kell még mondanom hogy VAN programunk, van részletes jövőképünk és azt a lehetőségekhez mérten részletesen önök elé tártuk. Hiszünk abban, hogy végig tudjuk csinálni. Hiszünk abban hogy ebben a kampányban a programoknak és az azt képviselő embereknek kell megmérkőzni, és nem abban dől el a falu sorsa hogy ki tud hangosabban ordítani, vagy hatékonyabban suttogni a betelepítendő segélyezettekről, vagy a Boróka házról, arról a Boróka házról ahová egyébként még be sem tette a lábát (egy ember, Kalocsai Attila kivételével) a jelenlegi képviselőtestület.

Néhány dolgot cáfolnom kell, ha mi magunk nem is dobáljuk a sarat, amit ránk fröccsentenek azt ki kell törölnünk a magunk és az önök szeméből, és nem azért hogy lássuk hogy ki tette és visszadobjuk, hanem azért hogy lássuk hogy merre és hogyan lépünk tovább. Mert október 12.-n eldőlnek a választások, és 13-n ugyanúgy kel fel a nap mint bármikor máskor. És nekünk ebben faluban kell együtt, egymással élnünk tovább, közösen boldogulnunk. Csínján hát a sárdobálással, mert amit egyszer valaki földob az mindannyiunkra visszahull. Ilyen a gravitáció.

Tehát a cáfolandók: Lengyel Lacinak nem fogunk a falu pénzén lakást vásárolni. Aki ezt mondja az nem mond igazat.
A közmunkaprogram nem szűnik meg, minthogy nem lesznek elküldve az óvoda vagy egyéb intézmény dolgozói sem. Aki ezt mondja az nem mond igazat.
Nem lesz létszámcsökkentés az önkormányzatnál. Aki ezt mondja az nem mond igazat. Azért nem lesz létszámcsökkentés mert sajnos a mostaninál sokkal több munkát kell és fogunk elvégezni. Együtt.
Nem fogunk Miskolci kitelepítetteket idehívni. Aki ezt mondja az nagyon vastagon nem mond igazat.
És lehetne itt hosszan sorolni hogy miket nem csinálunk majd úgy ahogyan azt rólunk terjesztik, de inkább azt mondjuk el önöknek hogy mit hogyan fogunk MEGCSINÁLNI.
És nyilván pályázni is fogunk, átgondoltan, tervszerűen, de elébb a helyben már meglévő önerőből is kihasználható lehetőségeket fogjuk kimeríteni. Segíts magadon, és Isten is megsegít. Ez azt hiszem megfelel végszónak.
Köszönöm hogy végighallgattak.